Élete valahol véget ér A szive már nem dobog Fekete föld mélyén,örökre megnyugodott Nem siratja senki őt Nem könnyeznek a sirja előtt Csavargó volt,bolyongott Magányosan kóborolt Senkije sem volt Semmilye sem volt Csak az élete Vén szemét lehunyva élete megszakad Nem indul új útra Pihen a föld alatt "Elmondom nektek az ő történetét: Arról mesélek,hogyan élt Megszületett,kapot nevet Csak egyet nem:szeretetet Szülei eldobták,nem törődtek vele Nem volt semmilye,csak az élete Magas falak,rácsok mögött Zsiványok,tolvajok között telt a gyermekkora Ott volt az otthona És mégis vidám volt Szivébe zárta a nagy remény Hogy egyszer majd élve eljöhet Várják erdők,völgyek,hegyek Szabad lesz,mint a madár Északtól-Délig,Keltről-Nyugatra Minden földet bejár" Az idő eljött ő szabad lett Útra kelhet a végtelenbe Ezt álmodta,erre ébredt Évek óta csak ezt remélte Amerre járt megszerették És ha néha megkérdezték Hogy honnan indult,mi a célja Ő vidáman csak ezt dalolta: Refrén: Nem félek,amig élek Várnak a messzeségek Városok,országút pora Napfényben,zord télben Minden nap,minden éjjel Vándorol,nem áll meg soha Éhét,szomját elfeledte Csak a világ érdekelte Hosszú haját fújja a szél Ereiben lüktet a vér Forró nyár jön hideg télre Hosszú út áll már mögötte De nem néz hátra,megy előre Jókedvűen énekelve: Refrén Nem kell a csillogás Nem kell a ragyogás Nem kell a vakitó pénz Nem kell sok hamis vágy Nem kell a céltalan cél /2x/ Refrén Évek túl hamar szállnak el Csavargó haja hófehér Szive dobban még Szeme tűzben ég De hivja már az örök pihenés Refrén