Úgy mentél el, úgy mentél el, ahogy jöttél, semmit sem hagytál, s félek, hogy semmit sem vittél. És most itt vagyok, és itt hagyott hangokat hallgatok. S megint kérdem: Miért nem hívsz? Hívlak minden reggel. Miért nem sírsz? Sírok minden éjjel. Miért nem vársz? Várlak mindenemmel. Miért nem hívsz? Hívlak két kezemmel. De úgy-úgy félek, hogy csak én hallom hangodat. Miért hagytál el, és miért kísért még most is a hangod? Miért hagyál el, és miért nem érinti ujjad az arcom? És most itt vagyok és szédülten, egyedül ballagok. És megint kérdem: Miért nem hívsz? Hívlak minden reggel. Miért nem sírsz? Sírok minden éjjel. Miért nem vársz? Várlak mindenemmel. Miért nem hívsz? Hívlak két kezemmel. De úgy-úgy félek, hogy csak én hallom hangodat.