1. Túl gyorsan és túl korán talált rá az élet,
adott, amit adhatott kevés jót és szépet.
Szürke volt a hétköznap, szürke volt az ünnep,
hosszú évek múltak így, gyakran rá sem néztek.
2. A hajnalok már vártak rá, kibontott kócos hajjal,
el nem mondott szavakkal, sok-sok rejtett vággyal.
Tudta jól, nem értették, soha nem szerették,
szíve mélyén vak remény, de ha elment, nem keresték.
Ref.:
Mint amikor a gyermekek sírnak,
ha éjjel rossz álmot látnak,
belül úgy izzik a bánat.
Az emlékek csendben fájnak,
mint amikor sebektől vérzel,
de irgalmat nem kérsz mégsem.
Belül úgy hordod a múltat,
bármi volt nem tagadttad,
törött és tépett szárnnyal, magányos angyal.
3. Egy téli reggel indult el, hívták a messzi fények,
nem hagyott itt semmi mást, csak néhány rossz fényképet.
Más világ most, ahol él, más szó és más a fény,
tavasz, ősz, nyár vagy tél nélküle fúj itt a szél.
Ref.
|
Appendix:
Ossian:
