iszom a kávét hidegen
átsuhan a bánat a szívemen
nem jöhet vissza a pillanat
\'89-ben egy híd alatt
nem zavart minket semmi sem
holdfény táncolt a hűs vizen
ki hitte volna hogy így alakul
vártuk a hajnalt a rakpart kövén
gyanútlanul
kihull kezemből az üres pohár
vállamra fekete lepke száll
kiszáradt mederben araszol az éj
életem lerágott dinnyehéj
életem huzatos váróterem
hamis lapokkal játszik velem
a rovott múltú jelen idő
nem vési kőbe nevemet
a savas eső
ó ó a szép jövő
sajnos kifacsart citrom
ó ó a földgolyón
én már nem vagyok itthon
ó ó néha jó néha rossz a vége
ó ó egy léghajó
némán zuhan a mélybe
tolat a remény a síneken
átsuhan a bánat a szívemen
a fénysorompó vörösre vált
pengeti egyedül a halál dalát
saját magának az ágyamon
a szavakon túli fájdalom
sötét szobámban a szél zenél
a séta a falnál véget ér
unalomig ismert képeket
vetít az égre a képzelet
belőtt magának egy töltetet
elzúg egy meteor a föld felett
az ötletet tőlem lopta
de én már leszoktam róla
hogy szkafander nélkül
repüljek vele turistaként a holdra
ó ó a szép jövő
sajnos kifacsart citrom
ó ó ezt a dalt
már csak magamnak írom
ó ó néha jó néha rossz a vége
ó ó egy léghajó
némán zuhan a mélybe
💬 Komentáre
Komentáre budú implementované v ďalšej verzii.