kezemből kiesik a szerszám
valaki les rám a zebrán
egyszerre álom és valóság
bekeményít a hatóság
leszakadt fentről egy felhő
beterít sárral egy mentő
vigyorog egy rendőrlány
ő tudja mi az irány
mélyhűtve minden emlék
gázolok úgy mint nemrég
orrom után a sárban
nincsenek otthon nálam
vigyorog egy rendőrlány
ő tudja mi az irány
hiányzik valaki a táncból
eltűnik akár a kámfor
magamra hagyott végleg
megártott neki a bélyeg
csapzott hajjal az utcán
rámtör egy hullám durván
meglehet hogy ez már a vég
kiver a veríték
letegez egy nepper a sarkon
azt se mondja hogy pardon
olyan ez a város mintha
pörgetné valami hinta
menekülök üldöz a honvágy
a félelem bére egy hordágy
gázolok térdig a sárban
nincsenek otthon nálam
itt születtem de mégse
férek bele a képbe
egyre durvább a játék
lépdelek akár egy árnyék
💬 Komentáre
Komentáre budú implementované v ďalšej verzii.