Várj, hadd meséljek-,
várj, ülj le, kérlek!
Volt, annyi minden volt...
Várj, elregélek
pár szenvedélyes szót-,
elfelejtett jót.
Nézd, ma is forog a Föld, mint rég,
ma is pörög a város még-,
csak a szívem robbant szét...
Nézd, ma is lemegy a Nap, mint rég,
te is ugyanolyan vagy még-,
tudod, én sem változnék...
Visszajár egy álom,
nem hívom, nem várom-,
de te megtalálsz elvesztett gyémánt...
Visszajár, és látom,
hogy vársz rám az ágyon-,
ahogy senki mást...eljátszott gyémánt.
Vár, visszatér egy vágy,
minden éjjel:
szállsz, újra hozzám szállsz.
Vár, minden engem vár,
minden éjjel:
fáj, fáj, hogy álom már.
Nézd, ma is forog a Föld, mint rég,
ma is pörög a város még-,
csak a szívem robbant szét...
Nézd, ma is lemegy a Nap, mint rég,
te is ugyanolyan vagy még-,
tudod, én sem változnék..
Várj, újra élném,
a végét cserélném-,
százszor megér egy ráadást!
De bármerre lépnénk,
a végén lelépnénk-,
hív, messze hív egy állomás...
💬 Komentáre
Komentáre budú implementované v ďalšej verzii.