Ahogy lemegy a nap
Egy árny a szívemig ér,
Jó-e az, ami hajt,
Élni van-e miért.
Véget érhet a zaj,
Csendet szül a magány,
Végül egyedül az,
Ki ma boldog talán.
A dal elszáll, A jelmez szétszakad,
És kétely vár,
Hogy nem leszek önmagam.
Ami nekem olyan szépnek tűnik,
Lehet, sohase volt igazán szép:
Néha fülembe az ördög beszél.
Ami nekem olyan szépnek tűnik,
Lehet, sohase lesz igazán szép,
Mégis elhiszem, hogy mindig van remény.
Ahogy lebeg a hold,
Minden Annyira más,
Holnap mit hoz a sors
Ez az óriás?
Az ellenség
Ma képzelt szélmalom,
Az almom még
Elvenni nem hagyom.
Ami nekem olyan szépnek tűnik,
Lehet, sohase volt igazán szép:
Néha fülembe az ördög beszél.
Ami nekem olyan szépnek tűnik,
Lehet, sohase lesz igazán szép,
Mégis elhiszem, hogy mindig van remény.
Ami nekem olyan szépnek tűnik,
Lehet, sohase volt igazán szép:
Néha fülembe az ördög beszél.
Ami nekem olyan szépnek tűnik,
Lehet, sohase lesz igazán szép,
Mégis elhiszem, hogy mindig van remény.
💬 Komentáre
Komentáre budú implementované v ďalšej verzii.